• 5:25, 2014. február 15., szombat
5.rész: Rie a ruhatáros II.
Leléptem a vízbe, majd értetlenül csörtettem Lussuria felé, hogy mégis mit műveltek. Xanxus megszokottá váltan aludt, mialatt a többiek a probléma elhárításán ügyködtek. Belphegor a pulton foglalt helyet és hangosan röhögött, közben szemébe lógó haját egyengette, hogy normálisan álljon, mialatt Levi a mosdó felől ide-oda rohangált és néha hátast vágott a csúszós padlón. Squalo és Mammon pedig vödrökkel próbálták a vizet kihordani az épületből. Nezu idegesen elrohant, mire Lussuria fellélegzett.Zöld fufruja egészen begöndörödött, a középen felzselézet haja pedig lelapult a sok párától és rohangászástól.
- Mi a fenét műveltetek? - néztem végig rajtuk.
- Hülye ötlet volt, de a mosdóban hajvágószalont nyitottam. Egy csomóan jöttek, így megtelt hajjal a wc. Megpróbáltuk lehúzni, de eldugult. - sopánkodott a napszemüveges.
- Pedig jó biznisznek indult. - húzta a száját Mammon, aki az ünnepi öltözet helyett ismét a fekete csuklyáját hordta.
- Mi a probléma? - lépett mellénk vigyorogva Yamamoto is.
A szívem hirtelen egy hatalmasat dobbant, amikor a fejét a vállamra tette. A bőrömön éreztem a forró lehelletét és ha Squalo nem ordította volna el magát, tuti elájulok.
Mindannyian rápillantottunk és a röhögést visszafojtva néztük, ahogy megpróbál a vízből feltápászkodni. Hogy a további kínos pillanatokat elkerüljem elindultam, hogy segítsek felhúzni a földről. Már a kezemet nyújtottam, amikor rámvillantott egy gyilkos vigyort, majd elrántott. Mellette landoltam a kövön és megpróbáltam a káromkodást röhögéssé változtatni.
- Amelyik pasi előbb segít fel, azt válaszd. - súgta a fülembe.
- Te mégis honnan tudsz az egészről? - néztem rá értetlenkedve.
- Attól még, hogy az szomorúságodat elrejted, minden más megjelenik az arcodon.
- És szerinted ha Xanxus alszik, ide fog jönni, hogy felsegítsen? - rivalltam rá, majd felpattantam a földről és visszamentem a többiekhez, akik még mindig a wc eldugulásával voltak elfoglalva.
A hülye ötleteket méghülyébbek követték. Squalo továbbra is a földről figyelte a folyamatot, amibe végül az éppen felébredő Xanxus is beszállt. Yamamoto és ő is nagyon közel hajoltak az arcomhoz, a zavartságom pedig csak egyre fokozódott.
- Mi lenne, ha valaki belenyúlna a klotyóba és kiszedné a hajat? - ráncoltam a homlokom.
- Fúúúj... én abba bele nem nyúlok. - fintorgott Lussuria.
- Pedig te basztad el. - nyújtózott ki Squalo, miután felkelt a földről.
- Mi lenne, ha leragasztanánk a budit? - dobta be az ötletet Belpegor.
A többiek folytatták a vitájukat, mialatt én közel százszor feltettem magamnak a "mi a francot csináljak?" kérdést.
- Gyere Rie, lemegyünk a boltba. - ragadta meg Takeshi a kezemet.
- Miről van szó? - néztem vissza rá értetlenül. - Ja, várj! Hozom a pénztárcámat.
Kikaptam a kezem a szorításából és elkezdtem felrohanni a lépcsőn.
"Most segíts, Tsuna" - nyögtem magamban, majd felestem az emeletre.
Sawada és Gokudera meglepetten néztek rám, én pedig hangosan kapkodtam a levegőt és próbáltam megszólalni.
- Mi bajod van, nőszemély? - forgatta meg Gokudera a szemeit.
- Tsunával akarok beszélni. - nyögtem ki végre.
A fiú lepattant az asztalról, majd beült velem a kanapék közé és kezdetét vette a nagy sutyorgás. Hayato féltékenyen pillantott ránk és unottan lóbálta a lábát.
- De akkor mégis kit válasszak? - kérdeztem hatodjára is kétségbeesetten.
- Melyikőjük tetszett előbb?
- Xanxus... - sóhajtottam.
- Akkor válaszd Yamamotot. Ha az elsőt igazán szeretnéd, akkor nem fordulsz a másodikhoz. - mosolygott rám.
Imádtam a mosolyát, mindig feldobta a napomat, vagy nyugalmat árasztott. Annak ellenére, hogy az osztály túlnyomó többsége szerint semmirekellő volt, nekem mindig tudott segíteni. Csak egyszer rámmosolygott és bíztatott, utána már minden jól ment.
Kivéve most.
- Ezt csak azért mondod, mert Yamamotonak akarsz kedvezni, ugye? - néztem felé sötéten.
- Én neked akarok kedvezni. - hajtotta le a fejét. - Ha igazán szeretnéd Xanxust, akkor nem kedvelnéd Takeshit ennyire. Mellesleg vele jobban járnál, neki nincsen kétes előélete.
- Hagyjuk... - morogtam idegesen, majd visszaindultam.
Ezek után már biztosra vettem, hogy Tsuna a Xanxus iránt érzett gyülölete miatt válaszolta, így tudtam, hogy mit fogok tenni. Mire leértem már Yamamotonak hűlt helye volt, csak egy félénk lány ácsingózott a folyosó közepén.
- Az ünnepségre jöttél? - kérdeztem, miközben szemügyre vettem a hosszú, barna copfjait, fodros ruháját és furcsán álló, de mégis boldogságot sugárzó szemeit.
"Ezzel a lánnyal valami nincsen rendben.." - nyugtáztam, majd vártam a válaszát.
- Nem, nem a gálára jöttem. - nézett rám vörösen. - Ami azt jelenti, Xanxus miatt vagyok itt.
- Te a barátnője vagy?! - néztem felé, közben magamban röhögtem, vajon miért is tettem fel neki ezt a kérdést.
- Nekem csak... nagyon tetszik. - pillantott felém szégyenlősen, közben hol a haját, hol pedig a szoknyája szélét csavargatta.
Utáltam ezt a lánytípust világ életemben. Áratlannak és aranyosnak mutatják magukat, miközben hátbaszúrnak.
- Nekem is bejön. - próbáltam bíztatóan mosolyogni rá, hogy leplezzem a fintoromat. - Bár nagyobb bajom van jelenleg. Egy másik fiú is tetszik.
- Akkor válaszd Xanxust! - kiabált felém kipirult arccal.
- Psztt... - csitítottam, majd a fejemmel az alvó fiú felé intettem.
Végül rátukmált, hogy valljam be a srác iránt táplált érzéseimet, ő pedig kicsit keserű arckifejezéssel, de távozott.
A műsor végére sikerült az aulát kitakarítanunk és Yamamoto is megérkezett a ragasztóval.
A nap fénypontjának tartottuk, amikor végre sikerült leragasztani a vécéülőkét és a szivárgás is abbamaradt, de tévedtünk.
Miután kiadtuk az összes ruhát (kivéve ami a fiúknak tetszett és behúzták) valami hatalmasat durrant és egy nagy adag víz kiömlött a folyosóra, magával hozva a sokat emlegetett hajat, mellette habot, egy törött ollót és egy agyontépázott kabátot.
- A hajat még értem, de a kabát hogy került ide? - forgattam meg a szemeimet.
Lussuria éppen válaszolni készült, amint Nezu idegesen lerohant az emeletről, minket kitessékelve és a biztonságiakkal nekiállt randet tenni, mi pedig értetlenül figyeltük az egészet. Eközben Tsuna és Gokudera is végzett a felső ruhatárral, így Yamamoto társaságában elindultak haza, én pedig bambán néztem utánuk.
- Mennyi az idő? - néztem körbe, mialatt a lemerült telefonomat csapkodtam.
- 23:56. - nyomta Bel az arcomba a mobilját.
- Ezaz! - kiáltottam fel, majd a lehet legunottam arcomat vettem fel.
- Mi van? - nézett rám Squalo értetlenül.
- Lekéstem az utolsó buszt. - rúgtam bele az első utamba kerülő tárgyba, ami ezesetben Levi bal lába volt.
- Alhatsz nálam. - szólalt meg valahol a háttérben Xanxus és intett, hogy kövessem.
Kissé idegesen, de elindultam utána. Az egész út alatt egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak csendben követtem lemaradva pár lépéssel.
