• 11:56, 2013. december 10., kedd
1.rész: A Namimori Középiskola szépségei
Ma reggel szokatlanul korán kidobott az ágy. Kikászálódtam, majd megnéztem a tükörben a szörnyedvényes tükörképem, majd előkaptam néhány megszokott göncöt a szekrényből és felöltöztem. A hajamat elég nehezen sikerült ráncbaszednem, de végül normálisan kinézve vágtattam le a lépcsőn. A fekete hajamat egy copfba fogtam össze, hogy ne lógjon a reggelibe. A mostohatestvérem már a konyhaasztalnál ült és kiegyensúlyozottan szürcsölte a reggeli teáját. Ahhoz képest, hogy egy hónapja itt lakom, nem sikerült belerázódnom az ő életükbe. Apa egy agresszív, dagadt zabagép volt, lassan már a gurulás szélén állt, így anyám úgy döntött, hogy elválnak és keres magának másik társat. Őt ismerve, ennél a fazonnál jobbat is találhatott volna. Engem nem zavart volna, hogy mostohatestvérem lesz. Nem is a mennyisége számít, hanem a milyensége, ebből pedig ötös. Százszázalékos minőségi idegesítő lány. Komolyan mondom, feláll a hátamon a szőr tőle.Unottan ültem le az asztalhoz reggelizni. Az ősök már régen dolgozóba voltak, Harunak nem volt első órája, nekem pedig nem volt kedvem bemenni az enyémre. Már egy hete be voltam iratva a Namimori Középiskolába, de ma lesz az első nap, hogy betolom a képemet. Gyorsan betoltam a kaját, majd tovább hagytam szürcsögni a "húgocskámat".
Felkaptam a bakancsomat, majd becsaptam magam mögött az ajtót és az iskola felé vetődtem. A kapunál egyből kiszúrtam, hogy a lányok nagytöbbségétől szívinfarktust fogok kapni. Beléptem a kapunk, majd felmásztam az osztályteremhez. Kicsit hezitáltam az ajtóba és azon tűnődtem, hogy ma biztos, hogy fel akartam-e kelni. Végül megállt mellettem valami Nezu nevű tanár és betessékelt a terembe.
- Jó reggelt fiúk, lányok. - köszöntötte az osztályt, akik egyhangúlag viszonozták. - Hoztam nektek egy új osztálytársat. Kérlek, mutatkozz be.
- Csáó. Rie vagyok, örülük, hogy látok mindenkit. - daráltam monoton hanglejtéssel. - Nem szeretek semmit csinálni, csak aludni. Utálok tanulni, emberek közé menni és dolgokat csinálni.
A leghátsó padban egy szőke srác nevetni kezdett, majd előredőlt a padjára.
- Hehe. - morogtam a tanár mellől.
- Most, hogy hallottuk ezt a "vidám" bemutatkozást, mindenki lapozzon a könyve 45. oldalára.
Leültem a helyemre, majd kukán bámultam magam elé, mégnem egy narancssárga hajú lány elém tolt egy könyvet és mosolygott.
- Tessék.
- Öm.. Köszi. - pislogtam idétlenül.
Kinyitottam az említett oldalon, majd elszörnyülködve pillantottam a könyvre. Odaáig eljutottam, hogy matek és exponenciális egyenletek, de ez... ijesztő. Komótosan becsuktam a könyvet, majd zavartan nevetve adtam vissza a lánynak.
- Nem kell? - kérdezte csodálkozva.
- Hát.. elég ijesztő. - motyogtam és visszafordultam.
- Squalo! Megtennéd, hogy felolvasod a példát? - szólította fel Nezu.
Az említett, hosszú, fehérhajú srác lassacskán morgolódva kinyitotta a könyvét, majd hozzám hasonlóan ijedten pillantott a példára.
- Ez mi a geci? - nézett értetlenül a papírra.
- Matek. - ironizál a szőke.
- Gokudera, csináld meg! - kiabált az ideges tanár az első padban ülő srácra.
- 67,8535 - morogta, majd feltette a lábait az asztalra.
Az órára pillantottam, majd nyugtáztam, hogy még rengeteg idő van. Lehajtottam a fejemet a padra és el is aludtam. Magamat jól ismerve, azb óra végéig nyugodtan szundikáltam.
Lányok zaja keltett fel, akik körülálltak és hozzám beszéltek.
- He? - néztem rájuk igen "értelmesen".
- Tetszik valaki az osztályból? - kérdezte az egyik, szőke csaj.
- Yamamoto-kun nagyon helyes. - visongta az egyik barna.
- Nem is, Gokudera-kun okosabb és helyesebb. - bökte oldalba egy másik szőke.
- Engem nagyon nem érdekelnek a fiúk.. - morogtam. - Bejöttem a terembe és az egyetlen dolog amit kiszemeltem magamnak, az a hely volt, ahol egész év alatt aludni fogok.
- Csak nézz körbe és mutass rá. - kérleltek.
Körbepillantottam a teremben, majd megakadt a szemem egy fekete hajú srácon. Két oldalt kicsit fel volt nyírva a haja, az arca bal oldalán egy sebhely volt és a tekintetéből az tükröződött, hogy "engem kurvára semmi nem érdekel". Maga elé meredt, így nyugodtan rá tudtam mutatni.
- Xanxus?! - kérdezték ijedtem a lányok, mire az említett idenézett.
- Mit akartok? - fordult felénk.
A lányok nagy része csak sikítozott, vagy elszaladt.
- Ööö.. jó a hajad. - bifláztam neki valamit.
- Tudom. - ásított, majd folytatta tovább az ülésbe fektetett erőfeszítését.
- Neked komolyan ő tetszik? - súgta oda a narancssárga hajú lány, aki a matekkönyvet adta.
- Mert? Nem szabadm vagy mi? - epéztem.
- Csak ő nem az a fajta fiú, aki tetszene a lányok többségének. Inkább félnek tőle. Amúgy Sasagawa Kyoko vagyok. - mosolyodott el végül.
- Én Rie.
- Te vagy Haru új tesója? - kérdezte lelkesen.
- Assz'em úgy hívják.
- Te aztán nem vagy ez buzgómócsing. - nevetett.
- Veled ellentétben. - morogtam.
A terembe becsörtetett egy tetkós srác is, aki futás közben megbotlott a küszöbben és hatalmasat zakózott. Az osztály nevetni kezdett, én pedig értelmetlenül bámultam ki a fejemből.
- Haha. Nagyon vicces volt. - forgattam meg a szemeimet.
- Te aztán furcsa vagy. - állt mellém Squalo.
- Mintha te nem lennél feltűnő a batár nagy magasságoddal a 160 centis kölkök között. - epéztem.
Nem válaszolt, csak felhúzta az orrát és távozott.
Órák után hazafelé indultam, amikor egy Kyoko utánam rohant.
- Vigyázz a Variával a közeljövőben! - kiabált levegőért kapkodva.
- A Miriával?
- Ahova Xanxus és Squalo tartoznak. Velük van még a szőke koronás srác is, Belphegor, a napszemüveges Lussuria és a mindent elbénázó piercinges, Leviathan is.
- Miért olyan ijesztőek ők? - csodálkoztam.
- Csúnyán beszélnek, verekednek, nem tanulnak és beszólogatnak a tanároknak.
- Igazán rémisztő. - ironizáltam.
- A te dolgod, csak figyelmeztettelek. - mosolygott rám, majd továbbállt.
